The die is cast

Szóval, megkaptam a thai vízumomat. Nincs helye több kétkedésnek, időhúzásnak, kihátrálásnak. Menni kell, előre, megállíthatatlanul.

Mindent megpróbálok majd, hogy időnként írjak és képeket pakoljak fel ide, de ez idő és internet kérdése is lesz. Biztos ami biztos, kövessetek instán, valahol valami történni fog 😉

Indulásra készen (?)

Nos, ismét megpróbálom… megpróbálok kijutni Ázsiába. A múlt évi kísérlet nem volt a legfényesebb, bár elég jól indult. Repjegy megvéve, oltások beszúrva, biztosítás megkötve. Mi hiányzott? A vízum. Bizony, ilyen röhejes indok miatt kellett farkamat behúzva lemondani a jegyet és itthon maradni.

Bár többek között azért is mondtam fel decemberre, hogy most tényleg legyen elég időm megszervezni mindent, megint a legutolsó pillanatra maradt a dolgok nagyja. Egy hét múlva repülök… vízum? Holnap. Szállás? Majd ha lesz vízum. Ugyanez a biztosítással, a pénzzel és még folytathatnám.

Sokat gondolkoztam, miért csináltam mindent (megint) ilyen idiótán. Félek basszus. Félek elindulni, hónapokra, egyedül egy teljesen idegen kultúrába, országba mindenféle biztonsági háló nélkül. Pénz van, de még amiatt is félek, hogy kevés lesz. Nagyon remélem, hogy megkapom a vízumot, onnantól kezdve nincs több kibúvó. Nincs több ’következő év’. Menni kell… drukkoljatok nekem ha én még nem vagyok képes teljesen.

Lencseleves

Van az angolban egy remek kifejezés: comfort food. Az olyan ételekre használják, amiket gyerekkorunkban ettünk, relatív könnyű elkészíteni és nagyon laktató – a nagymama főztje talán hasonló ehhez. Nos, ma egy ilyet csináltam magamnak, egy nagyon olcsó alapanyagokból álló lencselevest.

A recept elég rugalmas, az épp kéznél levő dolgokhoz adaptálható. Például volt a hűtőmben baconszalonna és kolbász, így az is belekerült a fazékba. Íme az alap hozzávalók:

  • 1 bögre lencse (átmosva, kiválogatva)
  • 1 fej hagyma (apróra vágva)
  • 1 répa (kicsi körökre szelve)
  • 6 bögre alaplé (lehet víz is, de minek)
  • babérlevél
  • bors

Miután minden zöldség fel lett aprítva, olajon megfonnyasztod a hagymát egy pár percig, utánadobod a répát és egyéb zöldségeket, vársz amíg összeérik majd bele a lencse, babérlevél és a lé. Felforrás után takarék, és vársz, amíg a lencse puhára nem bugyogja magát, ez kb. fél óra. Ha szalonnázol-egyebezel, akkor a hagyma előtt kell.

Tálaláskor kicsit fel lehet dobni citromlével, tejföllel, snidlinggel, kaporral, bármivel, és jól felfalni. Jó étvágyat!
forrás

nye 2011

Én eredetileg dolgozni akartam, televoltam szándékkal, hogy dolgozom most is szilveszterkor, ahogy tettem két éve, Londonban. Aztán nem sikerült munkát szerezni, így végre egy olyan remek újévi házibuliba keveredtem, hogy csak na. Minden barát, aki ott volt, egy plusz élményt adott. Hajnali 5-6 körül pedig az AlterEgoban kötöttem ki. True story.

Kelbimbós rizottó

Egyik nap főzni támadt kedvem, és mivel volt az éléskamrában (alsó polc) rizottó, illetve láttam nagyon szép kelbimbókat a boltban, úgy gondoltam, összekombinálom a kettőt. A végeredményt megosztottam a lakótársakkal is, mindenki nagy örömére vált. A recept pedig, most illusztrációk nélkül:

  • 1/2 kiló kelbimbó
  • 1 liter leves (kockából pl.)
  • fél fej hagyma (kockázva)
  • rizottó rizs (arborio)
  • 1-2 fokhagyma, préselve
  • olívaolaj
  • bors
  • citromhéj
  • citromlé
  • sajt (parmezán javasolt)

Mielőtt bármit elkezdünk, tegyünk be egy tál vizet a mélyhűtőbe, kell majd hogy jó hideg legyen. A kelbimbókról leszedjük a külső csúnyább leveleket, átmossuk és bedobjuk őket két percre főzni lobogó-sós vízbe. Utána gyorsan át a jéghideg vízbe, szűrés és tisztára pamacsolás. Aztán egy serpenyőben barnára pirít.

Következő a rizottó. Egy lábasban süsd puhára (üvegesre) a hagymát az olajon, aztán szórd hozzá a rizst, fokhagymát és kevergesd, amíg ilyen kis pattogó hangot nem hallasz (elképesztő hány érzéket mozgat meg a főzés). Utána jön a nagyja. Aki még nem csinált: nagyon hosszú folyamat. A levest, melyet melegen kell tartani de nem szabad, hogy forrjon, merőkanalanként kell hozzáadni a rizshez és addig kavargatni, míg el nem párolog/fel nem olvad. Szóval egy ideig ott fogsz állni és állandóan kavargatni – aki igazán olasznak érzi magát, az első kanál leves helyett fehérborral operáljon.

10 perc után szórd be a kelbimbót, és folytasd a kavargatást, amíg a rizs al dente nem lesz (kb. 25 perc). Kóstold, ízesítsd majd adj hozzá egy utolsó kanál levest. Ekkor jöhet utolsónak a citromhéj, citromlé és sajt. Azonnal tálald és edd nagyon boldog arccal. Jó étvágyat!

While my internal clock tick-tock-kicks back

Itt ülök az ágyamban, majdnem hajnali hatkor, arra várva hogy ismét elkezdődjön a nap, amit végignyomok, hogy aztán korán lefeküdve ismét emberi időben tudjak feküdni-kelni. Szokásos, de ha már ennyi időm van, akkor írok ide.

Boldog új évet mindenkinek, a 2011-es év érdekesen telt. Az év elején még Londonban éltem, csapos voltam és egyetemista, merész és kalandos. Aztán hirtelen, hazaköltöztem. A Lányért, Budapestért, barátokért, családért. A mai napig nem bánom egy cseppet sem!

Continue reading “While my internal clock tick-tock-kicks back”

Gasztronóm: „Egy perces” Ciabatta

Én mint geek és amatőr gasztogarázda naponta nézegetek különféle sütős-főzős oldalakat. Egyszer elém bukkant egy kenyérsütős recept, ami olyannyira egyszerűnek tűnt, hogy ki kellett próbálni.

Tescoban jártam, megláttam egyrakáson a sok sok hozzávalót (élesztő, liszt), bekosaraztam és otthon nekiálltam. A végeredmény magáért beszél:

Szelem kézzel a házi ciabattát

Íme, a roppant részletes hozzávaló-lista:

  • Egy evőkanál só
  • Negyed evőkanál száraz (bogyós)élesztő
  • 2 bögre meleg víz
  • 4 bögre (fél kiló) liszt, amilyet akarsz

Fogsz egy salátástálat, beleborítod a vizet és feloldod benne az élesztőt. Hozzádobod a lisztet, összekevered villával, krumplinyomóval, kézzel, ahogy tetszik, addig amíg jól nem néz ki. Letakarod egy konyharuhával és hagyod kelni, nyolc és tizenkét óra közötti időtartamig.

Addig elmész dolgozni vagy berúgsz vagy amit akarsz.

Ránézel, szép. A sütőt csak akkor melegítsd elő, ha nem légkeveréses, ha az, akkor mindegy. Tekerd 200°-ra, egy tepsire szórj lisztet és csorgasd bele a masszát. Esetleg tortaformába, mert anélkül elég hosszú és nagyon lapos kenyered lesz. Ha van a spájzban, szórj rá szezámmagot, oregánót, bazsalikomot, akármit. Süsd 25 percig vagy amíg nem büdös és odaégett. Kiveszed, hagyd állni 10 percig és betolod az arcba, vajjal, élvezettel. Kis olivabogyó, paradicsom, olivaolaj, és kész az olasz életérzés.

Jó étvágyat kívánok!