Augusztusi hazanyaralás, Sziget 2010

Egész nyáron tudtam, hogy augusztusban haza fogok menni, most egy hosszabb időre. Pihenni, barátokkal többet találkozni (eddig mindig csak 3-4 napokra mentem, és ezek általában a Lány részére tolódtak), ügyeket elrendezni, ilyesmi. Az, hogy a Szigetre mehettem önkéntesnek, teljesen véletlenül, pár nappal előtte derült ki, hatalmas boldogságomra.

Jártam Vazsuék új, már már befejezett lakásán, segítettem főzni, aztán nagyon kedvesen meghívtak Marláék, szintén új, lakására vacsorázni. Az ottani beszélgetésből született meg a terv: menjünk az Ecseri piacra szódásszifont venni. Nekem amúgy is nagy tervem volt, Fénycsinálás szempontjából, Rékának pedig fröccs- és szörpkészítési alkalmatosság kellett.

Nem másnap, hanem pár nappal utána, nagyon korán reggel találkoztunk is a Móriczi gombánál, amit felújítanak, de sehol nem találtam, melyik terv nyert, majd Vazsu kicsi kocsijával elgurultunk az oda. Láttunk Citroën utcát, sok sok limlomot, kacatot, pár értékes mütyűrt, két csodás szifont (kezdőár 8 ezer darabjáról 4 összesen), Vazsunak egy Maria Callas bakelit! lemezt, és finom finom lángost. Utóbbit ettük is. Sajnos még nem sikerült működésre bírni, plusz még nem találtam meg a patronboltot (pedig van valahol, érdekes anekdota: Magdiék a Glastonbury fesztiválon dolgoztak, és rengeteg üres, elhasznált patront láttak a földön szerte heverni. Emberek beinhalálják a tiszta széndioxidot, mert az metál. Konzekvencia: valahol léteznie kell egy boltnak, ahol beszerezhető). Ez után fogorvoshoz haladtam, két órás monstreműtét után három tömött foggal távoztam. ÉS MÉG VAN HÁTRA HÉT. Bassza pék a rémes fogaimat. Ezen felül megtudtam, hogy a kitört fog pótlása nem egyszerű tömés, egy fogtechnikusnak készítenie kell egy implantot, amire ráépülhet a tömés (a fogam egy negyede van csak meg), így a taxis kolléga készülhet egy szép kis kártérítésre.

Írtam Mo-nak még repülés előtt, hogy szeretnék lehúzni egy műszakot az Arribában, nagyon jó fej volt és meg is engedte. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fogok örülni egy munkahelyre visszatérésnek, és mégis! Tényleg az Arriba volt a legjobb munkahely. Kingussal és Anikóval dolgozhattam, akiket szanaszét imádok, és megismertem Norbit, aki szintén nagyon jó fej volt. Sajnos nem volt olyan pörgős mint vártam, de nagyon remek móka volt ennek ellenére.

Ittam Ádámmal és Orsival, megtudtam mi az a paleolit (vagy hogy a csudába írják) étrend és miért nagyon jó ez, kiderült, hogy a Meki új McWrapja egy tekert csirkeburger (Ádám szavai) és megkóstoltuk a Maximillian rövidet, amiről már elfelejtettem, hogy mi pontosan (szőlőpárlat vagy valami bor után lévő akármi), mert eléggé megadtuk a részegséget a B.City fantasztikus pubban. Mindenki menjen oda inni!

Kicsuval voltam Kobucizni, ahol az ígéret ellenére mégsem volt filmvetítés, hanem csak magyar muzsikák, de utána körbejártuk a várost, végigsétáltunk az új Főutcán (eléggé patent lett), megnéztük a T-Mobile hatalmas, kézzel írt Facebook tábláját, írni akartam rá, de le lettem beszélve, aztán egy vacsora Arribában.
Jaaj, és amúgy is jártam Kicsuéknál, mert Gergőnek, barátjának, hoztam nagyon finom angol pipadohányt, amivel meg is lettem kínálva. Nem túl hízelgő kép erről készült, majd felkerül. Kaptam finom Kicsukíst (nem tudom, hogy írják. Francia rakottsajt padlizsánnal vagy valami hasonszőrű zöldséggel), elfogyasztottuk a hozott cidert és jókat mulattunk.

Utána kezdődött a Sziget, Magyar Kerékpárosklubbal mehettem ki (köszönöm Szandi!), kerékpártároló őrzésre vállalkoztam. Négy műszak, elméletileg 6*4 óra munka, de ebből több lett. Nem mintha panaszkodnék, mert élvezetes dolog volt, remek kis társaság gyűlt össze. Ettünk, ittunk, mulattunk, utolsó éjjel Seti, Csepeles szervizkolléga, közreműködésével grillezés. Katicával mindenhol jártunk, ami jó, nyertem 3 kilós óriáskiflit, voltam Ádámmal és Orsival Kispál végbúcsú-most-ez-már-tényleg-az-utolsó-és-ennyi koncerten, ami szerintem nem volt annyira jó, mint pl. a londoni koncertjük volt, a méretéből kiindulva. Az sokkal bennsőségesebb volt. Klubkoncert. De ez legalább nagyon hosszú, rengeteg vendégszereplő (Juci, Líviusz, KissTibi, régi tagok) és meghatás.

Csütörtökön kijött a Lány is barátnőivel, velük voltam sokat, néha frusztráló élményként, de bármi rossz ellenére megérte, habár a vége kicsit kellemetlen volt minden fél számára. Egy részben elhagytam őket, mert Zagar koncert volt, ami olyan rosszul szólt számomra, hogy lefeküdtem az A38 sátorban és elaludtam. De visszataláltam utána nem sokkal.

Ismét sokszor megfordultam a Bárkásoknál, Áginál és Juditnál, akik emlékeztek rám és nagyon szeretem őket. Megpróbáltam munkát intézni náluk jövőre, de akik a főnökök, Fénybódét üzemeltetők, nem igazán voltak válaszolóképések. Kár, pedig ott szívesen dolgoznék, ingyen is akár.

Teljes véletlenségből találkoztam Inezzel, egy magyar lánnyal aki szintén kiköltözött és az itteni Kispál koncerten találkoztam először, vicces volt. Aztán kiderült, hogy régi barátja, Balu, szintén londoni illetőségű immár, szintén a Szigeten van, összeborultam vele is örömben.

Láttam géniusz srácot Rubik-kockát eszeveszett gyorsan kirakni, megpróbálta csukott szemmel is, majdnem sikerült, esett eső és volt sár, szárazjeget bemutató ember, aki belehelyezte azt egy palack vízbe, majd lezárta és az egész felrobbant. Menő volt. Sok sok koncert, láttam a MUSE-t élőben, akik letépték a hatalmas közönség arcát, Quimbyt, akik nem voltak olyan jók, zZz fura hollandus zenekart, és sok egyebet.

Szombaton Ágoston barátom leinvitált magukhoz Balatonalmádira, hogy ott, akárcsak múlt évben, egy kis vitorlázással felejtsem búimat. Ismételten csodálatos élménytenger volt, a Balaton nekem a Riviéra, kár, hogy csak egy napig maradhattam. Felköszöntöttük Nikit, Ágó barátnőjét, Vivit, Niki húgát, és Ágostont is születésnapból kiindulva, mert átfedik egymást egy hónapon belül nagyon. Megvendégeltek, a család részéseként lehettem oda. Meghatódtam.

Utolsó nap a Lánnyal voltam, étterem (A38 – Kritika lesz), satöbbi. Később mondott nekem pár dolgot, ami fejreállított. Boldogságok voltak, aztán visszajöttem, de időm pihenni nem volt, másnap rögvest indultam Walesbe, nem a bárdokhoz, a Green Man fesztiválra dolgozni. De ez egy másik post tárgya.

Sok szó mint 800, roppant mód örültem, hogy otthon voltam.

disclaimer: a post írója itt is szeretne elnézést kérni azoktól, akikkel nem találkozott, nem hívott fel, nem búcsúzott el érdemben. A post írója még mindig nem tud időtmenedzselni hatékonyan.

Fényképek elérhetők az irodában, illetve a Facebook nevű szociális oldalon.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s