A recept elég rugalmas, az épp kéznél levő dolgokhoz adaptálható. Például volt a hűtőmben baconszalonna és kolbász, így az is belekerült a fazékba. Íme az alap hozzávalók:

• 1 bögre lencse (átmosva, kiválogatva)
• 1 fej hagyma (apróra vágva)
• 1 répa (kicsi körökre szelve)
• 6 bögre alaplé (lehet víz is, de minek)
• babérlevél
• bors
• só

Miután minden zöldség fel lett aprítva, olajon megfonnyasztod a hagymát egy pár percig, utánadobod a répát és egyéb zöldségeket, vársz amíg összeérik majd bele a lencse, babérlevél és a lé. Felforrás után takarék, és vársz, amíg a lencse puhára nem bugyogja magát, ez kb. fél óra. Ha szalonnázol-egyebezel, akkor a hagyma előtt kell.

Tálaláskor kicsit fel lehet dobni citromlével, tejföllel, snidlinggel, kaporral, bármivel, és jól felfalni. Jó étvágyat!
forrás

• 1/2 kiló kelbimbó
• 1 liter leves (kockából pl.)
• fél fej hagyma (kockázva)
• rizottó rizs (arborio)
• 1-2 fokhagyma, préselve
• olívaolaj
• bors
• só
• citromhéj
• citromlé
• sajt (parmezán javasolt)

Mielőtt bármit elkezdünk, tegyünk be egy tál vizet a mélyhűtőbe, kell majd hogy jó hideg legyen. A kelbimbókról leszedjük a külső csúnyább leveleket, átmossuk és bedobjuk őket két percre főzni lobogó-sós vízbe. Utána gyorsan át a jéghideg vízbe, szűrés és tisztára pamacsolás. Aztán egy serpenyőben barnára pirít.

Következő a rizottó. Egy lábasban süsd puhára (üvegesre) a hagymát az olajon, aztán szórd hozzá a rizst, fokhagymát és kevergesd, amíg ilyen kis pattogó hangot nem hallasz (elképesztő hány érzéket mozgat meg a főzés). Utána jön a nagyja. Aki még nem csinált: nagyon hosszú folyamat. A levest, melyet melegen kell tartani de nem szabad, hogy forrjon, merőkanalanként kell hozzáadni a rizshez és addig kavargatni, míg el nem párolog/fel nem olvad. Szóval egy ideig ott fogsz állni és állandóan kavargatni – aki igazán olasznak érzi magát, az első kanál leves helyett fehérborral operáljon.

10 perc után szórd be a kelbimbót, és folytasd a kavargatást, amíg a rizs al dente nem lesz (kb. 25 perc). Kóstold, ízesítsd majd adj hozzá egy utolsó kanál levest. Ekkor jöhet utolsónak a citromhéj, citromlé és sajt. Azonnal tálald és edd nagyon boldog arccal. Jó étvágyat!

Boldog új évet mindenkinek, a 2011-es év érdekesen telt. Az év elején még Londonban éltem, csapos voltam és egyetemista, merész és kalandos. Aztán hirtelen, hazaköltöztem. A Lányért, Budapestért, barátokért, családért. A mai napig nem bánom egy cseppet sem!

Az első pár hónapban csak az italozás és móka várt, aztán szép lassan visszacsúsztam a munkakeresésbe. Bár nagy reményekkel és világmegváltó szándékokkal jöttem vissza, mégis ismét visszatértem az Arribába. Dolgoztam, dolgozgattam, a barátnőmmel töltöttem időmet és hirtelen: felvettek egyetemre – ELTE programtervező informatikus. Négy év késéssel, a tervhez képest. És elkezdődött életem egyik legrosszabb hónapja, amikor csúnyán mélypontra jutottam, ugyanis egyetem mellett full-time dolgoztam, ami a harmadik héten már eléggé meglátszott rajtam – a jelenet: reggel 10-től 6-ig iskolában aztán rohanhatsz be dolgozni hajnali egyig. Rinse, repeat ’til you die.

Szerencsére meg tudtam beszélni egy megállapodást a főnökökkel, így kevesebbet dolgozom és jobb nekem. Viszont egy végzetes Halloweeni buli után rájöttem, a Lány mégsem a Lány. Úgyhogy vége lett a kapcsolatnak ami londoni hónapjaimat nagyban befolyásolta, irányította. Két évig. Nagy változás, legalább tőlem nem szokatlan.

Iszom egy pohárral új barátaim egészségére, kezdve Mikeval, az Arriba burritoninjávál, aki rövid idő alatt egy legjobb barátommá vált – sok mulatozás és rengeteg Szimpla-session áll mögöttünk. Lakást is találtam magamnak, már április óta lakom itt, ahol vagyok és kezdem egyre inkább otthonomnak érezni, imádnivaló lakótársakkal.

A múlt évben kevesebbet olvastam, mint kéne, többet gépeztem, mint kéne és kevesebbet mozogtam-edzettem mint kéne. Mindet szeretném megváltoztatni ebben az évben, úgyhogy ha látjátok, hogy csak kockulok, rúgjatok seggbe: „menj futni/bringázni/úszni” ezekkel a szavakkal! Jobbá szeretném tenni magam, hogy idővel mást is lehessen.

De hamarosan újabb gasztronóm írással jelentkezem. Távol-Keletre látogatunk majd el…

CUE SUSPENSE

Tescoban jártam, megláttam egyrakáson a sok sok hozzávalót (élesztő, liszt), bekosaraztam és otthon nekiálltam. A végeredmény magáért beszél:

Íme, a roppant részletes hozzávaló-lista:

• Egy evőkanál só
• Negyed evőkanál száraz (bogyós)élesztő
• 2 bögre meleg víz
• 4 bögre (fél kiló) liszt, amilyet akarsz

Fogsz egy salátástálat, beleborítod a vizet és feloldod benne az élesztőt. Hozzádobod a lisztet, összekevered villával, krumplinyomóval, kézzel, ahogy tetszik, addig amíg jól nem néz ki. Letakarod egy konyharuhával és hagyod kelni, nyolc és tizenkét óra közötti időtartamig.

Addig elmész dolgozni vagy berúgsz vagy amit akarsz.

Ránézel, szép. A sütőt csak akkor melegítsd elő, ha nem légkeveréses, ha az, akkor mindegy. Tekerd 200°-ra, egy tepsire szórj lisztet és csorgasd bele a masszát. Esetleg tortaformába, mert anélkül elég hosszú és nagyon lapos kenyered lesz. Ha van a spájzban, szórj rá szezámmagot, oregánót, bazsalikomot, akármit. Süsd 25 percig vagy amíg nem büdös és odaégett. Kiveszed, hagyd állni 10 percig és betolod az arcba, vajjal, élvezettel. Kis olivabogyó, paradicsom, olivaolaj, és kész az olasz életérzés.

Jó étvágyat kívánok!

Több, mint két éves a MacBookom, és néha-néha kezdem észlelni a lassulás jeleit szegényen. Safari futtatása közben, sok ablakkal befagy, swappel mint az állat, zúg a merevlemez. Gondolkodtam azon, hogy eladom és a befolyt összegből plusz az itt megkeresett kis pénzmagból veszek mondjuk egy Airt. Gyönyörűen megtervezett gép lett, DE!

Nem volt rá vevő, így marad a másik megoldás: fejlesztés. Pár éve kezdődött az SSD buzzwordöződése, akkor még elérhetetlen összegekért. Még manapság sem olcsó móka, az általam kinézett 120 GB-os OCZ adóval együtt £175.62-ért kelleti magát, ez £1.46 / GB-ot jelent (480.86 Ft / GB). Vesd össze: 500 GB-os HDD £40.78, gigabájtokra levetítve: £0,08 / GB (26.28 Ft / GB). Kicsivel kevesebb mint húszszoros gigabájt ár az SSD javára.

De rükverc! Mi a fene az az SSD, kérdezi a normális nemgeek olvasó (és mi a biharért érne meg ennyi pénzt?). SSD, Solid State Drive, magyarul szilárdtest-meghajtó. Magyar Wikin van egy elég jó írás, röviden: a konvencionális merevlemezekkel szemben itt nincs mozgó alkatrész, minden adat flash memóriachipeken tárolódik. Így (baszottul) gyorsabb. Összeszedtem pár videót, első a bootolást mutatja be – itt még nem olyan prominens a sebességbónusz, de a zene jó:

Itt egy másik, ami összehasonlító fej fej mellett, megegyező gépen. A vibrációs teszt nokomment:

És egy harmadik videó, stresszteszt 50 alkalmazás szimultán megnyitásával:

Remélem átjött a videókból, ez egy nagyon nagy előrelépés lesz a gép sebességében és használhatóságában. Bedobok a kosárba még két 2 GB-os DDR3-as memóriát, megetetem a gépemmel, és örvendezek.

Tegnap a látogatottság eddig nem látott magasságokba szökkent. A nap végén elképesztő, hihetetlen, fantasztikus 36 unique pageviewt, a lehető legjobb pageviewt, regisztrált a WordPress beépített látogatottság mérője.

Szeretném megköszönni családomnak, barátaimnak és a Facebooknak, hogy ezt lehetővé tették. Innentől már csak felfele vezet az út. Előre, egy dicsőbb jövőért!

Zeo asztaláról, 2011 január 14-én

Karácsonykor mondtam el a családnak Skypeon keresztül, hogy milyen döntést hoztam. Sajnos nemvárt reakciót kaptam: „maradj ott”, „Magyarországon minden szar”, stb. Hát, nem az. Legalábbis szerintem nem.

És pontosan emiatt a hozzáállás miatt is megyek haza (van több más ok is). Magyarország nem ideális, tudom, de ha mindenki így áll hozzá, akkor nem is fog változni. Voltam már egy pár helyen, és biztos megállapíthatom, hogy Budapest a legszebb város, rengeteg kihasznált és kihasználatlan lehetőséggel. Ez igaz a többi városra is, de azokat nem ismerem annyira, hogy relevánsan emeljem be ide.

Viszont ha minden tehetséges ember előbb-utóbb, pontosan ezen a nyomvonalon haladva, emigrál valami ‘dicsőbb’ nyugati országba, mi marad? Önbeteljesítő jóslat. Belátom, nem vagyok hihetetlenül tehetséges még, de én így szeretnék példát mutatni mindenkinek, aki külföldre ment „szerencsét próbálni”. Gyertek haza, itt legyen jó!

Szeretnék otthon valami olyasmivel foglalkozni, amivel jobbíthatom a közérzetet. Politika, szociális akármi, ki tudja még. De úgy érzem, valami engem igazán érdeklőre találtam, ebben a témában. Ezenkívül barátokkal találkozni, sörözni, csókolozni, gangon lenni, békávézni, moszkvázni, hekkezni, pálinkázni, gödrözni. Boldognak lenni. Otthon.